Ki tudja merre, merre visz a végzet
Göröngyös úton sötét éjjelen
Vezesd még egyszer győzelemre néped
Csaba királyfi csillag ösvényén

Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk

Ameddig élünk magyar ajkú népek
Megtörni lelkünk nem lehet soha
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha

Keserves múltunk évezredes balsors
Tatár-török dúlt, a labanc rabigált
Jussunk e honban, székely magyar földön
Szabad hazában éljük boldogan.

Édes Szűzanyánk könyörögve kérünk
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet
Jussunk e honban, székely magyar földön
Szabad hazában éljük boldogan.

Ki tudja, innen merre visz a végzet
Országhatáron, óceánon át
Jöjj hát királyunk, itt vár a Te néped
Székely nemzeted Kárpát bérceken

Ős szabadságát elveszti Segesvár
Mádéfalvára fájón kell tekints
Földed dús kincsét népek élik s dúlják
Fiadnak sokszor még kenyere sincs

Már másfél ezer év óta Csaba népe
Sok vihart élt át, sorsa mostoha
Külső ellenség jaj de gyakran tépte
Nem értett egyet otthon sem soha.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk

Kigyúlt a mennybolt, zeng a hadak útja
Csaba királyfi nézi táborát.
Szűnik az átok, kiapadt a kútja,
Szívünkön égi öröm lángol át.

Hiába dúlt már gyűlöletnek árja,
Megáll a szikla, nem porlik tovább,
Imánk az Istent újra megtalálja,
Köszöntsd ma népem üdvös hajnalát!