„Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse, ismét visszahozhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges.”
Mert aki hazáját, igazán szereti, Oltárán gyönyörű, életét szenteli. Piros fehér zöld lesz, áldott szemfedője, De Isten úgy segítsen, 100 lép majd helyébe.
Akinek fáj Erdély, rabláncon tartása, És eljut a szívéig, súlyos sóhajtása. Meghallja konduló, harang hívó szavát, Nem hagyja magára, szegény Kárpátalját.
Kinyújtja segítő, két kezét népének, Ezer sebből vérző, Tátra, Felvidéknek. És a harci sípját, a nyugati szél fújja, Őr vidék keresztjét, erős vállán hordja.
Látja szolga sorba, hajtott magyarságát, Eke szarván síró, Bánságot és Bácskát. Ráncot szánt az idő, ifjú homlokára, De szemében csillog, szabadságnak lángja.
Mert aki hazáját, igazán szereti, Oltárán gyönyörű, életét szenteli. Piros fehér zöld lesz, áldott szemfedője, De Isten úgy segítsen, én lépek helyébe |