Kalapomat megemelem, Jónapot!
A kalauz visszaköszön, Jónagyot!
Vonat repít innen tova,
Elmegyek nem látsz már soha,
Úgy elmegyek nem látsz soha.

Elviszem én magammal a bánatom,
Eleget sírtam már a te válladon.
Vonat kattog, messze robog,
Nem tudom már hol járhatok,
Ki tudja már hol járhatok.

Százszor elátkozom azt az éjszakát,
És hogy hittem neked annyi éven át,
Azóta már semmim sincsen,
Gyógyítom a beteg szívem,
Csak gyógyítom szegény szívem.

De egyszer majd az én napom is felragyog,
És héthatárra szóló esküvőt csapok.
De az a lány szeretni fog,
Jóban, rosszban követni fog,
Mindhalálig követni fog.