Mint száműzött, ki vándorol sűrű éjen át,
Vad fergetegben nem lelé vezérlő csillagát.
Az ember szív is úgy bolyong, oly egyes-egyedül
Úgy tépi künn az orkán, mint az önvád itt belül.

Refrén:

Hazám, hazám te mindenem
Tudom, hogy életem neked köszönhetem
Arany mezők, ezüst folyók
Hős vértől áztatottak,
Könnytől áradók.

Csak egy nagy érzés éltetett, sok gond és gyász alatt,
Hogy szent hazám és hős nevem szeplőtlen megmarad.
Most mind a kettő orvosra vár, míg töprenkedem,
Hazám borítja szemfödél, elvész becsületem!