füstös régi környék utcáit koptatom
ott születtem én meg, ott az otthonom
nem lakott ott gazdag, puccos úri nép
és ha jött az este, nekünk az út mesélt
mesélte azt, hogy szép volt, szép volt fiúk
és tátott szájjal néztük, amig a tűz kihunyt

esős vasárnap reggel, ha az öreg busz megáll
eszembe jutnak újra a régi cimborák
mennyit álmodoztunk kint a csillagok alatt
és azt hittük hogy ez már mindörökre tart
de közbe szólt az élet: nagyon-nagyon vigyázz
te úgysem leszel több, mint egy külvárosi srác