Most a rónán nyár tüzében ring a délibáb,
Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ.
Dombok ormain érik már a bor,
S valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor.
Zöld arany a pázsit selyme, kékezüst a tó,
Csendes éjen halkan felsír a tárogató.


Refrén:

Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér
Egy ezredévről mond mesét a szél.
Búg a kürt az ősi vár fokán
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll, a magyar turulmadár.


Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Hol csodás tündéri tó felett kacag,
S nézi benne tűzarcát a nap.
Hol regék születnek, száll a dal
Búg a kürt az ős szilaj,
S merre Erdély kéklő bérce áll
Zúgva száll a magyar Turulmadár.


Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér
Zeng a dal, Kolozsvár visszatér.
Búg a kürt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll a magyar Turulmadár.


Szerintem:

Ott, ahol zúg az a négy folyó

Most a rónán nyár tüzében ring a délibáb,
Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ.
Dombok ormain érik már a bor,
Valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor.
Zöld arany a pázsit selymes, kékezüst a tó,
Csendes éjen halkan felsír a tárogató.

Refrén:
Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér
Egy ezredévről mond mesét a szél.
Búg a kürt ősi vár fokán
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll, a magyar turulmadár.

Magyar földről székely földre szállnak fellegek,
Kigyúlnak a magyar tüzek, ragyogó szemek.
Még az égen is Hadak Útja jár,
A legendák hős vezére paripára száll.
Szebb lesz a nyár, szebb lesz az ősz, szebben hull a hó,
Kolozsváron piros-fehér-zöld a lobogó.

Refrén:
Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér
Zeng a dal, Kolozsvár visszatér.
Búg a kürt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán,
Kárpát szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll a magyar Turulmadár