Mint elátkozott királyfi, túl az Óperencián,
Él magában, falujában Pató Pál úr mogorván.
Be más lenne itt az élet, ha egy ifjú feleség...
Közbevágott Pató Pál úr: ˝Ej, ráérünk arra még!˝

Roskadófélben van ház, hámlik le a vakolat,
S a szél egy darab födéllel már tudj´ Isten hol szalad.
Javítsuk ki, mert maholnap pallásról néz be az ég...
Közbevágott Pató Pál úr: ˝Ej, ráérünk arra még!˝

Puszta a kert, e helyett a szántóföld szépen virít,
Termi bőven a pipacsnak mindenféle nemeit.
Mit henyél az a sok béres? Mit henyélnek az ekék?
Közbevágott Pató Pál úr: ˝Ej, ráérünk arra még!˝

Hát a mente, hát a nadrág úgy megritkult, olyan ó,
Hogy szúnyoghálónak is már csak szükségből volna jó.
Hívni kell csak a szabót, a posztó megvan véve rég...
Közbevágott Pató Pál úr: ˝Ej, ráérünk arra még!˝

Életét így tengi által, bár apái nékie,
Mindent oly bőven hagyának, soha sincsen semmije.
De ez nem az ő hibája, ő magyarnak születék,
S hazájában ősi jelszó:˝Ej, ráérünk arra még!˝